2009. augusztus 25., kedd

Az EMO-s csaj


Furcsa élményben volt részem a napokban: egy olyan Puncival hozott össze a jósorsom, aki mindennél jobban gerjedt az alapos mellbekúrásra.
Nem mindennapi volt a csaj, mert nem csak szerette, ha alaposan összegecizik a melleit, de minden adottsága megvolt hozzá, hogy ezt mindketten alaposan kiélvezhessük.
Na, de kezdjük a legelején! Metróval utaztam egyik tárgyalásomról a másikra, és velem szemben ült, szűk, de nem kihívó felsőben és szolíd, térdközépig érő szoknyában Vera (mint később megtudtam a nevét), és olvasott (bár csak fél szemmel, mert a másik szemét a manapság oly divatos EMO-s tincs takarta), de amikor felszálltam, egyre többször pillantott fel a könyvéből, és minden egyes alkalommal hosszabban bámult. Már kezdtem zavarba jönni, így átültem mellé, és amikor így is tovább nézett, megszólítottam.
- Szia! Ne haragudj, de észrevettem, hogy nézel. Ismerjük egymást valahonnan? - kérdeztem.
- Nem hiszem... - válaszolta - de ezen könnyen segíthetünk: Vera vagyok.
- Én pedig Bendegúz - mondtam.
- Mint a...
- IGEN, mint az "Indul a bakterház"-ban!
Erre már mindketten vigyorogtunk.
- Nincs kedved meginni nálam valamit? - kérdezte.
- Nem vagy kicsit rámenős?
- De.
- Ez az én dolgom volna, nem?
- De. Akkor jösz?
Most már hangosan röhögtem.
- Hát persze, ki nem hagynám!
Így hát felmentünk hozzá, miután leszáltunk a metróról. Fiatal kora ellenére korrekt kis kéglije van a belvárosban, igaz, csak egy szoba, plusz galéria, de minden megvan benne, ami egy fiatal csajszinak kell.
Mikor felértünk, bevezetett a szobába, majd megkérdezte, mit kérek inni. Én egy pohár bort kértem (meglepő, de volt neki), és miközben iszogattunk, kicsit összeismerkedtünk. Általános dolgokról beszélgettünk: ki hova jár(t) suliba, hol dolgozom, mit szeretek szabadidőben csinálni...
- És Te mit csinálsz, amikor épp nem idegen pasikat hívsz meg a lakásodra? - kérdeztem.
- Ordasakat kefélek - mondta, és várta a reakciót.
Én - talán a pia miatt - azonban nem úgy reagáltam, ahogy talán szerette volna, mert arcizmom se rándult.
- És kicsit perverz is vagyok - próbálta fokozni a hatást.
- És mi a "perverziód" lényege? - adtam a nagytudásút.
- Imádom, ha valaki alaposan mellbe kúr, erre élvezek! - válaszolta. - Te kúrtál már ekkora csöcsöket? - kérdezte, és egy mozdulattal áthúzta a fején a fölsőjét, majd a következő mozdulattal már ki is pattintotta a melltartója kapcsát.
Ebben a pillanatban elém tárultak azok a hatalmas dudák, egészen halvány bimbó udvarokkal, és kúpot formázó bimbókkal.
- És mástól nem is gerjedsz be? - kérdeztem, de ezzel csak tovább akartam húzni kicsit... Nem sikerült.
- De igen. A legjobb akkor, ha 69-es pózban dugod meg az én gyönyörűségeimet, miközben lucskosra nyalhatom a zacsid és feneked. Ezért is lőttelek ki pont téged!
- Igen?
- Igen. Láttam már a metrón, mikor felszálltál, hogy milyen feszes segged van.
- Már megint elveszed a kenyerem - vigyorogtam.
- Nem baj, csak vetkőzz már!
- Ne kapkodjunk! - válaszoltam, de ekkor már azokat a csodálatos húshalmokat gyömöszöltem, gyúrtam, nyaltam, és megint gyömösz, és szop, és nyal, és gyömösz, és nyal, és szop...
Ő ezalatt - bugyiját félrehúzva - három ujjal járatta lucskosra a punciját. Először itt ért el a csúcsra, hangos sóhajok közepette.
- Na, neked se kellett sok! - jegyeztem meg évődve.
- Neem! - sóhajtotta - de most Te jösz!
Nem is tökölt tovább, kioldotta a nadrágom, lehúzta, majd kiszabadította az azóta megfickósodott farkam gatyám börtönéből.
- Tudsz vele mit kezdeni? - provokáltam, mire Ő mélyen a szemembe nézett, majd széles vigyor kíséretében elővett egy tubus síkosítót az egyik fiókból, a kezembe nyomta és azt mondta:
- Inkább tedd magad hasznossá!
Kinyomtam egy adagot a kezembe, majd lassan elkentem mindkét dudáján az anyagot. A bimbói szinte azonnal összeugrottak, mivel a cucc hideg volt, de nem zavarta. Amint elkezdtem csöcsörészni, újból sóghajtozni kezdett és csak akkor hagyta abba, mikor felálltam, hogy a farkamat közéjük rakjam.
- Várj egy kicsit! - mondta, és hanyatt dobta magát úgy, hogy a fejét befúrta a combjaim közé, és mielőtt bármit csinálhattam volna, a nyelvét belefúrta a seggembe. Na ettől aztán rándult egy nagyot a faszom, de uralkodtam magamon, és össznyomtam a csöcseit, közé a faszom, és durván elkezdtem tolni neki. Kibaszott jó érzés volt, hogy miközben a nyelvét a seggem és a zacsim között járatta, én a hatalmas dudái között csúszkáltam, a síkosító adta lehetőségeket kihasználva.
Éreztem, hogy nem kell már sok, ezért leszálltam az arcáról, és felültettem, hogy szemből dughassam tovább a mellét. Mikor a csöcsei közé szorítottam a faszom és elkezdtem lassan, élvezettel fel-le járatni, átkarolta a seggemet, és olyan szorosan magához húzott, hogy csak akkor tudtam mozdulni, ha Ő is akarta. Ezzel átvette az írányítást és olyan lassú, de mégis határozott tempót diktált (miközben könyökeivel még összébb szorította a gyíkomon a dudáit), hogy rövid idő múlva hörögve élvezni kezdtem, nem törődve azzal, hogy hová spriccel az anyag. Amikor végeztem, elengedett (sőt gyengéden hátra is lökött kicsit), majd előhalászta kiürült boros poharamat, és a melleiről az összes gecit abba gyűjtötte. Eleinte nem tudtam miért csinálja, de amikor a poharat magasan a feje fölé emelve a fejét hátra billentette, már sejtettem mi következik... Huncutul, a szeme sarkából végig engem figyelve lassan a kinyújtott nyelvére csorgatta a pohár egész tartalmát, majd kicsit forgatta a szájában (mint a jó bort szokás), és lecsukott szemmel, egyetlen nyeléssel leküldte. Amikor felnyitotta a szemeit, nyelvével csettintett egyet, majd így szólt:
- Ez finom volt! Van még?
- Most biztos nincs. - mondtam - de ha vársz egy fél órát, gyűjtök még egy kicsit Neked!